Repülő út és 1. nap!!!

5-re kiértünk a reptérre. :) Minden simán ment a csomagom nem haladta meg az engedélyezett 23 kilót.:) Viszont mikor megláttam Jakab cuccát... Pontosan egy akkora túratáskát hozott mint amekkora az én kézipoggyászom. :) nem gááááz...

Fél 10 körül leszálltunk Párizsban és a seattlei repülő fél 11-kor indult, 1 óránk volt átszállni, Jakab mindent rögtön megtalált mintha 100-szor járt volna már itt. :)
Úgyhogy minden rendben volt.

A repülőn aludtam pár órát, bár elég kényelmetlen volt, és sajnos legközépen ültem, ezért nem láttam ki :( de Párizsig szép képeket csináltam.

Egy 21 éves román lány ült mellettem, mesélte hogy jön Amerikába szerencsét próbálni, házvezetőnő lesz egy családnál amúgy nem ismer senkit, otthon Romániába meg 14-en testvérek...Valami angolszerü nyelven és kézzel lábbal kommunikáltunk mondtam neki, hogy néha az egy öcsém is elég nekem... Dehogyiss! Nagyon szeretlek Dávid! (ha ezt olvasnád:)) A másik oldalamond Vito Corleone ült még a hangja és a stilusa is kiköpött olyan volt XD

Mikor leszálltunk Lenny már várt minket. Nagyon, nagyon jófej és kedves ember! Először hazahozottt a házába, gyönyörü helyen van a Steward park mellett és látni az ablakból a Washington-tavat! Megmutatta a szobánkat, az ágyam akkor mint egy királyi ágy nagyon király! Alig birtam elhinni, hogy itt vagyok! ITT AMERIKÁBAN! ÉN!!!
Miután lepakoltunk szinte rögtön indultunk. Először vásárolni mentünk többek között Jakabnak kerestünk pulcsit, mert az sajnos a reptéren hagyta valahol... Eléggé pehesek voltunk mert nem találtunk sehol! Nőibe volt egy csomó (én vettem is magamnak egyet :)), de férfibe egy darabse. Utána ettőnk a Five Guysba igazi amerikai Hamburgert és Hotdogot!
Ez után következett a városnézés!
erről majd később... :)

Indulás előtt 4 órával

Épp éjfél van és egyre fogy az időm, pedig aludni kéne... A szobám romokban, a táskám behúzva a szobaközepén ami 0,1 kg-val kevesebb elvileg a megengedett értéknél...
Hát szuper, ennél többet már nem tudok kipakolni belőle, remélem a reptéren nem más a mérleg :P
Még utoljára chatelgetek facebookon és msnen mindenkivel, és nem bírom abbahagyni, néha már azt hiszem tényleg függő vagyok...
Az átszállástól már most félek, főleg hogy hallottam hogy Zsófiéknak is elég gázos volt...
Ezen kívül persze annyira izgulok és alig várom!!! Bár elég furcsa, hogy úgy megyek ki egy idegen országba, hogy semmit sem tudok arról kb. hogy mit fogok csinálni, de majd csak kiderül.
Vigyázni gyerekekre azért egy elég tág fogalom.. És persze most jut esezembe csomó minden amit nem csináltam meg, több zene az iPodomra, mi a *** lehet csinálni 12 óráig egy repülőn ülve? Majd csak túléljük...
Meg persze remélem a repülőgéppek sem lesz semmi gond mert ezaz egyik rémálmom...
Remélem ma éjszaka nem ezzel fogok álmodni :)
Jó éjt!

P.S.: az is előfordulhat hogy ez lesz az egyetlen blogbejegyzésem sajnos, mert nem tudom, hogy ott a táboron belül lesz-e egyáltalán internet, mindegy ártani nem árt... :)